Goszthony Mária 1893-ban egy neves fővárosi ügyvéd leányaként született, s mivel a családnak birtokai voltak Somogyban, a nyarakat Bárdibükkben töltötték. Kastélyukban gyakran randevúztak a testvérmúzsák, a különféle koncerteken és dalesteken – a Kerpely-Waldbauer vonósnégyes, Dohnányi Ernő és Hubay Jenő is fellépett náluk – egyházi és világi méltóságok tapsoltak, miközben nemcsak a helyi és az országos politikáról esett sok szó, hanem az irodalmi, művészeti áramlatokról is. A nyitott szellemű értelmiségi szülők nyilvános iskolába soha nem járatták leányukat; a tehetséges tanítványt – aki már kilencévesen lerajzolta nevelőnőjét – magántanítók, nyelvtanárok készítették fel a vizsgákra. Az érettségi után édesanyjával Firenzébe, Milánóba, Párizsba, Münchenbe indult, hogy rácsodálkozzon a nagyvilágra; 1912-ben Münchenben kezdett festészeti tanulmányokat. Művészi karrierje azonban csak később bontakozhatott ki, az álmokat megmételyezte az I. világháború, melynek idején ápolónőnek jelentkezett, s maradandó élményt jelentett számára a hadikórházban töltött időszak.
„Éjjeli inspekció alatt sokan haltak meg, és azokat a pillanatokat nem lehet elfelejteni, mikor búcsúztak, és kis porcelán Szűz Máriájukat nyújtották felém. Aki nem volt haldoklók mellett soha életében, az a lét mélységeit nem ismerhette meg, és Isten közelségét nem érezhette át" – olvashatjuk élete utolsó szakaszában papírra vetett memoárjában.
Szociális érzékenysége mellett kora haladó társadalmi és művészeti mozgalmai is felkeltették érdeklődését. Kedvelte Balázs Bélát, a Vasárnapi Kör előadásait, és szívesen csatlakozott a csoportosuláshoz. A beszélgetésekből szabadegyetem lett; olyan személyiségek találkozóhelye, mint Fülep Lajos, Lukács György, Gyömrői Edit, Hauser Arnold vagy Lesznai Anna. Az 1917-ben megalakult Képzőművészeti Szabadiskola is magához szippantotta; e „modern iskolában", ahogy ő nevezte, Rippl-Rónai József és Kernstock Károly is tanított, később pedig Egry József segédtanárkodott a fiatal növendékek között. Mindennek örült, amit mestereitől ellesett, de legkiváltképp annak, hogy 1920-ban ismét kijutott az Örök Városba. Tanult rézkarcot az akadémián, és ámulattal szemlélte a naivabb, de számára őszintébbnek tűnő vallásos művészetet. Perugia, Assisi következett, ahol megbabonázták a szakrális művek, és maga is sok képet festett. A Szent Ferenc-i lelkület olyannyira magával ragadta, hogy 1923-ban az assisi szent halálának hétszázadik évfordulójára kápolnát építtetett nagyanyja kiskastélyának kertjében, Bárdibükkben, s hogy méltó módon borítsa a falakat, újra Firenzébe indult freskófestészetet tanulni. A Szent Damján templom keresztjének másolata lett a kápolna oltárképe, számos szent társaságában.
Újra visszatért Rómába, 1928 és 1931 között elvégezte az olasz Képzőművészeti Akadémiát. Akvarelleket készített, szárnyas oltárokat, keresztutat festett, s az „olasz primitívek" modorában freskók is őrzik keze nyomát Assisiben, Rómában és Varesében.
A'40-es, '50-es évektől inkább a kerámiák keltették fel az érdeklődését, s az olasz reneszánsz motívumkincs gyakran jelent meg sajátos szín- és formavilágú tárgyain. A klasszikus, itáliai eredetű habán stílust a magyar fazekas-hagyományokkal és modern elemekkel ötvözte, így hozott új színt a somogyi kézművességbe.
1989-ben hunyt el, hamvait a bárdibükki kápolna őrzi, amelyben gyakran gyújtanak mécseseket a művésznő emlékére.
(Fotó: Kovács Tibor)
Kellemes Üvegeket 2014-re!
2013.12.31. 21:45
A képen a kaposvári kórházi kápolna üvege és Goszthony Mária kerámiája látható
Goszthony Mária kincses hagyatéka
2013.11.10. 12:00
Goszthony Mária kincses hagyatéka
címmel Lőrincz Sándor írása jelent meg az Új Ember hetilapban
http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=23649:goszthony-m%C3%A1ria-kincses-hagyat%C3%A9ka
A szerkesztőség egy kirándulás alkalmával október 5-én volt a Goszthony Kúria - az Üveg Alkotótelep vendége és együtt tettünk látogatást a Porciunkola Kápolnánál.
Műteremben
Repkénnyel dúsan benőtt, ódon kúria hívja fel magára a figyelmet Bárdibükkben. Goszthony Mária festő- és keramikusművész élt és alkotott itt egykoron. Abuja növényzet elvarázsolt birodalmat sejtet, az érő fügefa mediterrán emlékeket idéz Olaszországból, ahol fiatalabb korában többször megfordult a ház úrnője. Az itáliai és a magyar táj, a reneszánsz motívumkincs gyakran megjelent képein, mint ahogy portrékkal, állat- és növényfigurákkal, szentekkel és puttókkal is szívesen díszítette kerámiáit. Úgy rendelkezett, hogy házát és műtermét halála után is használják a művészek, így az épület 1984-ben a magyar államra szállt, s az üvegművészek „Mekkája" lett. Egy-egy nemzetközi szimpózium idején élő „glassikusok" látogatnak ide, hogy az udvaron lévő hutákból kikerülő, tetszetős használati és dísztárgyakkal igazolják: a rideg-hideg üveg hangulatvarázsló; képes melegséget csenni a lakásbelsőkbe. A kilencvenhat évesen elhunyt alkotó szellemi örökségét a nevével fémjelzett Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítvány őrzi és ápolja.
Szerző: BKHinfo
Szólj hozzá!
Címkék: kiállítás művészet hagyomány kápolna kerámia kúria bárdibükk Goszthony Mária
Goszthony Emlékséta 2013.11.09
2013.11.06. 19:01
Tisztelt Bárdudvarnok-i lakosok,
Kedves Érdeklődők!
A Goszthony Mária Alapítvány
és a Térségi Együttműködés Társasága
10. alkalommal
meghív minden érdeklődőt
2013. november 9-én, szombaton
egy kegyeleti és helytörténeti sétára,
a Bárdi Régi Temetőtől
a Goszthony Temetőbe
és a Kápolnához gyertyagyújtásra
majd a Kúriába egy szerény vacsorára!
Útiterv:
14.45 gyülekező a Bárdi Régi Temetőnél, a zsippói út elején.
15.00 erdei séta indul a Goszthony Temetőbe
15.30 gyertyagyújtás, emlékezés, onnan fáklyás menet indul a Kastélyhoz a hársfasoron
16.30 csatlakozni lehet a Kápolnánál
17.30 a Kúriában Goszthony Mária születésének 120 éves évfordulójának megünneplése, egy tál étel és egy pohár ital elfogyasztása mellett.
Goszthony Mária az Örökségünk Somogyország Kincse kitüntető cím és Bárdudvarnok Díszpolgára kitüntetés birtokosa.
Horváth Márton üvegművészre az alkotótelep-alapítvány egyik alapítójára egy kamara-kiállítással emlékezünk.
Visszajelzéseket kérünk a vacsorához!
Érdeklődésüket és felajánlásaikat a 82/686-101 számon Andor István és Beiczer Judit fogadja.
Assisi Szent Ferenc emléknapja
2013.10.05. 17:00
Goszthony Mária: Triptichon, Róma 1930-as évek közepe
A bárdibükki Porciunkula Kápolnánál és a Goszthony Kúriában járt
az Új Ember című hetilap szerkesztősége Szent Ferenc emléknapja másnapján.
Ez alkalomból közöljük az ajándékul kapott lapszám idevágó cikkét.
Hetilap »Interjú»„Az állam mi mindannyian vagyunk” INTERJÚ HETILAP 2013.10.06. KISS PÉTER
„Az állam mi mindannyian vagyunk”
Szent Ferenc szegénysége
és a köztünk élő szegények
Assisi Szent Ferenccel kapcsolatban, akinek ezen a héten, október 4-én van az emléknapja, alaposan elgondolkodhat az ember a szegénység különböző jelentéseiről. Úgy tűnik, ez ügyben rengeteg zavar van nálunk a fejekben. Sokan félnek a szegényektől, és gyanús elemeknek tekintik őket, akik ki akarják használni a többieket, az államot. Akadnak, akik szerint ép ésszel senki sem kívánhatja a szegénységet, míg mások az evangéliumra hivatkozva életmodellként ajánlják.
Az őszi éjszakák egyre hidegebbek, ezért ilyenkor többször jutnak eszünkbe a nincstelen emberek, a fedél nélkül élők vagy az otthonukban fagyoskodók. Vecsei Mikóst, a Magyar Máltai Szeretet szolgálat alelnökét a szegénységhez, szegényekhez való viszonyunkról kérdeztük.
– Gyakori a jóléti állam letűntének emlegetése, de nem világos, hogy mi következik ebből a szegényekre nézve. Kinek kell rajtuk segíteni? Sokszor az sem világos, kit kell szegénynek tekinteni, van-e ennek objektív mércéje. Ön szakemberként és keresztényként hogyan tekint erre a kérdéskörre?
– Szent Ferenc gazdagnak született, és egy megtérési folyamat részeként, önként választotta a szegénységet. Egészen más az, amikor valaki a szegénységbe születik bele. Nagyszüleink példájából tudjuk, milyen az igazi szegénység: amikor mindennapos a szűkösség tapasztalata, és nagyon kell vigyázni, hogy mikor mire költ a család, de a közös célok értelmet adnak a nélkülözésnek. Nagy szüleink mindig tudták, miért vállalják az áldozatot, és gondosan megtervezték, miből mi lesz, például hogy a diótermésből cipőt vesznek majd a gyermekeiknek. De egy-egy járvány vagy az aszály az ő számításaikat is keresztülhúzhatta, komoly csapást mérhetett rájuk. Amikor mélyül a szegénység, egyre több minden hiányzik, egyre tervezhetetlenebbé válik az élet, és emiatt minden egyre kilátástalanabbnak látszik, az mindig együtt jár a közösséget összetartó erők megfogyatkozásával is.
Ha valaki már három napja nem evett, felfüggesztődnek a számára fontos értékek, és semmi más nem marad, csak az, hogy enni akar. Ezzel bármelyikünk így lenne. Senki ne értse félre: nem azt mondom, hogy bizonyos esetekben jogos lehet elvenni a másokét. Hanem azt, hogy a hosszan elhúzódó nélkülözés hatására az egyén és a közösség céljai egyaránt eltűnnek, és nem marad más, mint hogy a mai napot túl kell élni. Gyakran válunk ingerültté, amikor ilyen, értékeiket, jövőjüket, céljaikat vesztett közösségekkel találkozunk. Jó lenne, ha tudnánk: ez mindig egy keserves, fájdalmas folyamat végpontja már. Ne ítélkezzünk, ne mondogassuk ilyenkor azt, hogy „Csak az a baj, hogy nem akarnak dolgozni." Mert lehet, hogy nem tudnak, lehet, hogy nem akarnak, és az is lehet, hogy már nem tudnak akarni. Ez utóbbi felismerést kellene egészen közel engednünk magunkhoz. Akkor megértenénk, hogy az ilyen helyzetbe került embereken már nem segít, ha csak pénzt vagy csak munkát adunk nekik, ha csak lakhatáshoz segítjük őket. És hogy nem segíthetjük őket távolról. Emiatt vált nálunk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál kulcsszóvá a jelenlét. Rájöttünk ugyanis, hogy távolról egészen hasonlónak tűnő nyomorúságok közelről meglepően másfélék lehetnek. Univerzális megoldások nem léteznek. Az első lépésnek mindig a szociális diagnózis elkészítésének kell lennie. Semmi sem működhet az előtt, hogy pontról pontra megismernénk az adott közösség helyzetét, nehézségeit, és megértenénk, mi a bajok oka. Megesik, hogy két egymás melletti, rendkívül hasonló adottságú település közül az egyik virágzik, a másik pedig halott. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nem hiszi, hogy Magyarország minden gondjára megoldást tud adni. Ehelyett arra törekszünk, hogy szemléletet, módszertant ajánljunk a döntéshozóknak. Az Európai Uniónak kulcsfogalma a szubszidiaritás, ami egy kicsit leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a közösségekre kell bízni a sorsuk formálását. Ha élő közösségről van szó, mi is azt tartjuk a legjobbnak, ha felülről nem szólnak bele, mit akar egy település, hanem forrást biztosítanak az ott élők számára ügyeik minél eredményesebb intézéséhez. De összeroppant, szétzilálódott közösségek esetén ez az út már nem járható.
Az első lépés ilyenkor a közösség életre keltése. A keresztény tanításnak ez ügyben óriási ereje, lehetőségei vannak, de ez nem azt jelenti, hogy evangelizációval kell kezdenünk. Hanem lehajlással, közösségvállalással, kíséréssel. A jézusi mozdulatok ellesésével. Mert – mint Kozma atya annyit mondogatta nekünk régen a hittanóráin – az ember saját erejéből csak leereszkedni tud a másikhoz, nekünk viszont a lehajlás művészetét kellene megtanulnunk. Kérdezte, hogy kinek a feladata segíteni. Könnyű rávágni, hogy az államé vagy az önkormányzaté. De ki az állam? Ez gyakran megfoghatatlan. Sok ember gondolja azt is, hogy a segítés a karitatív szervezetek ügye. Ám a Magyar Máltai Szeretetszolgálat azt tartja a legfőbb hivatásának, hogy a társadalom nehézségeit egyre jobban megértesse, érintettjeit pedig szerethetővé tegye. Azért képes erre, mert közel megy a nehézségekkel küzdőkhöz, és emiatt másképpen látja őket. Nem azért, mert mi olyan jók vagyunk. Hanem azért, mert olyan közelről mindenki ugyanazt látná, amit mi, és mindenki éppúgy segíteni akarna. Fontos volna bizonyos alapkérdésekben egyetértésre jutnunk. Azt hiszem, a gyermekek éhezése – bármilyen keményen hangzik is, ez velünk élő valóság – ilyen kérdés. Az evangéliumból a koldus Lázár történetét idézi az emlékezetünkbe, akinek még az asztalról lehulló maradékokból sem jutott. Mi vagyunk a gazdag ember. Nem szabad feladnunk a közös töprengést, hogy mi ként segíthetjük a ránk bízottakat. A legnyomorultabb és sokszor megvetett ember is Jézus arcát hordozza, sőt ő hordozza leginkább, ez nem is kérdés! A nagyobb kérdés az, hogy akinek segítenie kellene rajta, az hordozza-e... Magyarországon is több a „gazdag" ember, mint a nyomorult, több az erős, mint a gyenge, több a lehetőség, mint a hiány, több a túltáplált, mint az éhező. Az állam mi vagyunk – mindannyian, egyenként. A felelősség elől senki sem futhat el.
100 éves a kaposszentbenedeki katolikus templom
2013.10.05. 15:00
100 éves a kaposszentbenedeki katolikus templom.
A templom homlokzatára kikerült Salvador Dalí képről olvashatjuk Máthé Andrea és Szabó Z. Pál írását:
Azt a kisméretű tollrajzot, amelyet Keresztes Szent János készített — a korabeli források szerint egy látomását követően — 1577 körül,2 a művészettörténet nem igazán tartja számon. Ha mégis, akkor is csak úgy, mint Salvador Dalí Keresztes Szent János keresztje3 című, 1951-ben elkészült festményének előzményét. Holott a 16. századi rajz keresztábrázolásának perspektíva-szemlélete meglepően újszerű és formabontó, olyannyira, hogy nem lehet pusztán a barokk perspektíva-játékok és -kísérletek égisze alá sorolni.
Keresztes Szent János Krisztus-rajzán és a rá reflektáló Salvador Dalí festményen a hitben támasztékot kereső szeretet bátorságot is messze meghaladó merészsége, másként-látása, másképpen viszonyulása a szeretett Másikhoz, és rajta keresztül az egész világhoz: nem más, mint lebegés, zuhanás, támpontok nélküliség, az enyészpontok megsokszorozódása. De e két műalkotás megoldása alapján — úgy tűnik — nincs (nem nagyon van) más lehetőség, mint ennek a kitettségnek az elfogadása. Kiindulópontként a tovább felé.
Szabó Z. Pál: ‹ Az elrejtett arc
A statisztikák szerint Salvador Dalí alkotása, a Keresztes Szent János Krisztusa, Angliában (a kép Glasgow vá-rosának a tulajdona) a legismertebb és legnépszerűbb festmények közé tartozik. Olyan rajongás övezi, hogy az esztétikai elemzés során eldöntendő kérdéssé vált, vajon, mint műtárgyat, vagy, mint palládiumot, a gonosz erők-től védő szentképet, kell-e vizsgálni. Művészettörténeti szempontból is különleges képpel van dolgunk, mert a keresztény ikonográfiai hagyománytól eltérően, nem látjuk Krisztus arcát: a megfeszített lehajtja a fejét, csupasz tarkóját mutatva felénk.
...
Négy elem - MAOE kiállítás
2013.10.05. 12:00
Beiczer Judit munkáját beválasztották a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Négy elem című kiállításába.
A kiállítás meghívója itt van:
http://alkotok.hu/uploads/editors/Negy_elem_meghivo_online.pdf
Beiczer Judit munkája a kiállítás katalógusában
************
Beiczer Judit: Ágy, asztal, TV, idő
rogyasztott üveg
A Tűz angyalai – BárdibükkkGlass, szeretlek!
2013.09.27. 10:00
A Tűz angyalai – BárdibükkkGlass, szeretlek!
A Magyar Turizmus ZRT felhívására 2013. szeptember 28-án nyílt napot tartunk a Bárdudvarnok - Bárdibükk-i Nemzetközi Üveg Alkotótelepen, a Goszthony Kúriában.
Látható:
A Bárdudvarnok község Bárdibükk településrészén, a Goszthony Kúriában működő Nemzetközi Üveg Alkotótelepen rendezett Üveg Szimpozionok kiállítása, a Goszthony Mária Emlékkiállítás és Kecskés Krisztina Ferenczy Noémi-díjas üvegművész kiállítása.
2013. szeptember 28-án, szombaton 14-tól 20 óráig bemutató üvegfúvás lesz.
Belépő: 300 Ft/fő, 10 fő feletti csoportnak 150 Ft/fő.
Kedvezményes jegyek 2013. szeptember 28-án: 240 Ft/fő, 10 fő feletti csoportnak 120 Ft/fő.
– Itthon vagy! –
Küldetés:
„Az Itthon vagy – Magyarország, szeretlek! hétvégét azért hívtuk életre, hogy Szent Mihály ünnepén - a közmédia csatornáinak segítségével - két napos, tematikus műsorfolyam keretében megmutassuk, milyen szép az országunk, mennyi értéket őriz, és milyen csodálatos emberek lakják. Szeptember 28-29-én arra buzdítjuk nézőinket – éljenek bárhol is a világban -, hogy kerekedjenek fel, látogassanak haza szülővárosukba, szülőfalujukba, s ünnepeljenek azon a helyen, ahol igazán otthon érzik magukat. Szent Mihály napjának üzenete éppen ebben rejlik: újra felfedezni értékeinket, összetalálkozni, s együtt lenni azokkal, akikkel közösek a gyökereink...
A hétvége zárásaként, szeptember 29-én vasárnap, este fél tízkor az ország több mint 1300 településén egy időben lobban majd fel Szent Mihály tüze – összetartozásunk szimbólumaként.
Miért épp Szent Mihálykor?
A régiek az évkör harmadik fordultával, az év harmadik kapujában fejezték be a betakarítást, lezárva ezzel a mezőgazdasági évet. Eleink a “Tűz angyalának” napján pásztortüzeket gyújtottak, jelezve a kinti legelőkről hazatérők útját, s azt, hogy hamarosan a nyáj és a pásztor is megpihenhet az otthoni világban. Mihály nap fordulóján a parasztkalendáriumban a terménnyel és az állatokkal való elszámolás után a vigasság 40 napos ideje kezdődik el. Ez a Kisfarsang ideje, a nagy őszi vásárok, lakodalmak, szüreti bálok időszaka, amikor Borszűrő Szent Mihály segedelmével még az újbor is kiforr. Örömünnepek sora veszi kezdetét, mert ilyenkor mindenki hazatalál…
Bemutató üvegfúvás 2013. augusztus 25-én
Kaposvári kórház kápolnájának új üvegablakai
2013.09.16. 12:00
Elkészült a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház ökumenikus kápolnájának két új üvege. A Bárdudvarnoki Nemzetközi Üveg Alkotótelepen készült színes ablaküveg Beiczer Judit és Andor István munkája.Tavaly pünkösd alkalmával lett a kápolna felszentelve, akkor egy ablakba készült színes üveg. http://bkh2012.blog.hu/2012/05/27/kaposvari_korhaz_kapolnajanak_uvegablaka
A kórház vezetésének anyira tetszett az első üveg, hogy rendeltek még kettőt, amelyek szeptember 16-án, hétfőn kerültek beépítésre.
Jobbra a tavaly készült első Ökumenikus üveg, középen a Nappal, balra az Éjszaka.
Ágoston Béla - a Bartók Rádióban
2013.09.07. 14:30
Ágoston Béla a Bárdudvarnoki Kulturális Hét zenei tanácsadója és állandó fellépője a Bartók Rádióban!!
Népzene újragombolva - szeptember 7. - 14.
Ágoston Béla és a Kártett a 2013. augusztus 24-én a Bárdudvarnoki Kulturális Hét keretében megrendezett A Borz filozófiája című koncerten a Művelődés Palotájában, a Faluházban
Forrás:
http://www.nepzene.radio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1987&Itemid=182
A mai és a jövő heti műsorban Ágoston Béla eddigi sokszínű és zenei kalandokban igazán gazdag munkásságát mutatjuk be. Abba az egy órába, ami rendelkezésünkre áll, megpróbálunk minden fontos lemezéről bemutatni egy-egy dalt, de lesznek olyan formációk, amelyeket csak megemlítünk.
Ágoston Bélának első saját nevén megjelent lemeze volt a Lakni, lakni, miközben nevét már addig is ismerhette a közönség a pl. a Mecseki Free-ből, a Grencsó Kollektívából, a Dél-alföldi Szaxofon együttesből, a Vízöntőből, Szvorák Kati és Lovász Irén partnereként, az Odessa Klezmer Bandből vagy a Kampec Doloresből. Marton László Távolodót idézzük, aki többek között a következőket írta a Lakni, lakni lemezhez: "Azt az utat, amely a táncháztól az etnodzsesszig vezetett, nem tompítja, színezi inkább a távolságtartás és az irónia, a rockzenéhez kötődő emlékek, a dzsessz és a kötetlen improvizáció." Ez pontosan kifejezi Ágoston Béla művészi felfogásának lényegét. Sokszínűség, irónia, nyitottság és szabadság. A mai napig.
A hazai etno dzsessz történetének máig meghatározó zenekara a Dél-Alföldi Szaxofon együttes, ahol Ágoston Béla alapító tag volt. Az ő Gyimesi nóta című felvételükkel folytatjuk az adást. Ebben a formációban Szokolay Dongó Balázzsal, Benkő Róberttel, Burány Bélával, Gerőly Tamással, Resch Bélával és Virág Tiborral muzsikált együtt, fennállásuk hét éve alatt.
Ágoston Béla Szarvason született és a pécsi egyetemen szerzett ének-zenekarvezető diplomát. A jazz felé Dresch Mihály és Szabados György hatására fordult, első zenekara a Mecseki Free volt. Kiss Ferenc oltotta be a világzenével, népzenével a Muzsikás zenéje és az Ökrös együttesből ismert hegedűs, Molnár Miklós nyomán kezdett foglalkozni. A Kispál és a Borz tagjaival, akiknek több lemezén is közreműködött, pedig még a nyolcvanas évek végén Pécsen barátkozott össze. Az alternatív rock és etno fúzióját játszó zenekarba, a Kampec Doloresbe pedig újsághirdetés útján csöppent. Izgalmas és kalandos már a pálya első tíz éve, de a legfontosabb példaképe mégis a húsz évvel ezelőtti szarvasi tűzoltózenekar, melyet fuvolatanára, Kozák Lajos bácsi vezetett. Az az elementáris öröm, mondja, amit az ösztönös zenélés ezekből az öreg, frontot megjárt muzsikusokból kiváltott, számára a mai napig meghatározó élmény.
BKH2013.08.24.szombat
2013.08.24. 12:00
Peterke-völgy, Horgász büfé
12.00 órától
Juhok, birkák – bürgék, bürgerek – napja: sütés-főzés
(kép lesz itt!)
16.00 órától
Előadások:
Prágai Tamás: Bor és irodalom
(képek!)
Kolláth Zoltán: Bor és csillagászat
(kép lesz itt!)
***********************************
18.00 órától
Művelődés Palotája – Faluház (Az időjárás miatt a tervezett helyszín, a Petörke Szabadtéri Színpad megváltozott, a FolkBeats Fesztivál aznapi programjai elmaradtak.)
Fiatal tehetségek zenéltek
The Popeye zenekar – egy szám közösen Szécsi Böbével és Szécsi Sacival
Szécsi Böbe és Szécsi Saci
Mongoose Limit zenekar – egy szám közösen Ágoston Bélával
20.00 óra után
A Borz Filozófiája – az Ágoston Kártett és Szarvas Dávid koncertje
(kép és video lesz itt!)